2013. július 23., kedd

Új szerelem

Évekig mondogattam, hogy a fércművek a hobbim. Ez szép lassan megváltozott, hiszen ez lett a munkám/munkahelyem. Ha jól számolom, az agyam kattogását is figyelembe véve, 24 órássá nőtte ki magát. Igazából nem sok mindenre marad mellette időm, de jól is van ez így, mert miközben egy vállalkozás árnyoldalait is megismertem, alapvetően ez mégiscsak egy nagyon szeretem munka, úgyhogy így könnyebb átjutni a nehézségeken is. 
Hobbim viszont már jó ideje nem volt. Úgy érzem most megint van. A történet kb. másfél éve kezdődött egy farkassal. 


Vagyis a hiányával. Egy régiségboltban járva megakadt a szemem egy nippen. Magam is meglepődtem, mert a porcelán figurák sosem érdekeltek, sőt, elég ízléstelennek tartottam őket. Ez a darab viszont nem eresztett. Főleg a színei. Narancs kendő, nap sárga haj és türkiz ruhácska volt a kislányon. Annyira friss volt, hogy egyszerűen mosolygott az ember, ha csak ránézett. Egyszerű kis art deco darab, nem a szokásos giccs parádé. Viszont az érzelmeken felülkerekedett a józan ész és mivel egy jókora darab letört belőle, inkább visszatettem. Találgattuk mi lehetett mellette, kutya vagy cica. 


Már aznap nagyon sajnáltam, hogy nem vittem haza, a színek meg a fejemben zsongtak. Nem hagyott nyugodni a dolog és ismerős régiségkereskedőknek próbáltam elmagyarázni mit is láttam, mit keresek, mi lehetett a hiányzó darab, mert idő közben szülési szabadság miatt bezárt a bolt. Később derült ki, hogy ő volt Piroska és a farkas hiányzott mellőle. Illetve már azt is tudtam, hogy Hollóházi porcelánról van szó. Így megindulhatott a célirányos keresés. Megtaláltam. Enyém lett. Boldog voltam.  :)


Ő ihlette ezeket a TRIO láncokat és ő indított el egy új hobbi felé. Art deco porcelánokat gyűjtök és egyelőre nem tudok velük betelni. Természetesen már nyuszim is van. :)


A nippek között keresgélve sok emlék rohant meg. Éppen ilyen art deco darabokra nem nagyon emlékszem a környezetemből, de a neten és bolhapiacokon böngészve sok ismerős darabra bukkanok, amiket emberekhez, helyekhez tudok kötni. Tiszta időutazás.


Ő a legújabb szerzeményem, tökéletesen illik a láncokhoz. :)

A céltalan lődörgés helyett újra célirányosan nézelődök a piacokon és jaj, de lehet örülni egy-egy új kincsnek...

Ti hogy álltok a nippekkel? Nektek ismerősek ezek a darabok?

7 megjegyzés:

Szelence Dóri írta...

Akkor nem Superman ihlette a láncokat :)

Fércművek írta...

Nem. :) Ezek a kis apró széplények. :)

Mtunde írta...

Andi kolléganőmnek egy egymásba karoló lány-fiú párja van ebből a korszakból. Nála láttam először ízléses kis porcelánszobrot. Megértem, hogy gyűjtöd!

Szabó Zsófia írta...

Judit, ez csudajó! Az időutazás, ahogy írtad, különösen. Nekem is sokszor elevenednek föl emlékek. Gyerekkoromban csak nézegettem egy-egy darabot, aztán most felnőtt fejjel értékelni is tudom a nippeket, és ez jó érzés. Magam nem gyűjtöm őket, nem is nagyon szeretem, viszont van egy irányzat, egy stílus, ami kezdettől a kedvencem, és egyedülálló a szívemben, ez pedig nem más, mint éppen az art deco. Szeretem az egyszerű, letisztult formáit és színeit. Ezek, amiket itt mutatsz, nagyon bájosak. Gratulálok hozzájuk, és további sikeres rátalálásokat, emlékfelelevenítéseket kívánok neked! :)

Eva írta...

Elolvadok tőlük, imádom őket! Nem csodálom, hogy rájuk kattantál:)

hentaii írta...

Naná! Ezek között nőttem fel, ráadásul éppen Hollóházán. :)

poppy montgomerry írta...

az durva, hogy nekem volt egy ilyenem?! :))

soha nem gondoltam volna, hogy neked ez kellhet, hogy ezek a dolgok tetszenek, már régen neked adtam volna! karácsonykor mindent elajándékoztam, svéd piacos cuccok, tudod, és ezt valamelyik csomagba beletettem. szerintem ez éppen kankaleenhoz került, de a nyakamat nem merném tenni rá. jaj de sajnálom ezt a sztorit, olyan jó lett volna ha a legjobb helyre kerül, mert bár Melinél is jó helyen van, de aki ezt vágyja majd megkapja, mégis máshogy kötődik. látod, az embernek a vágyait el kell mondani, le kell írni, hogy legyen aki azt segíthesse megvalósítani. legyen ez lecke:))